Criminalofficer

Jó Napot Hölgyeim/Uraim!

James Ford ismét előjött hogy kidomborítsa az Ő idegesítő és okoskodó mivoltát! :)
Mai témánk egy Kereskedelmi műsor,melyet bizonyára  mindenki ismer... ez pedig A Szökés

Bár jómagam imádtam a Szökés című nagy sikerű kereskedelmi televízió műsort. Tizenhárom évesen már rohantam haza hogy láthassam Scofield agyafúrt terveit,vagy a "Zsebes" destruktív beszólásain nevessek .Nyomtuk a suliban a börtönszlengeket. Hordtuk a narancssárga rabinget a haverokkal mint senki soha...

...de idősebb fejjel kicsit már a műsor mögé látok,és olyan sok kriminológiai lyukat találok a sorozatban,hogy nem tudom kihagyni hogy ne reflektáljak rá.

Időről-időre ugyanezen a helyen közreadott filmográfiáimban már többször kimutattam, hogy az amerikai és – mostanában már, nyilván „egy bolond százat csinál” alapon – a többi nyugati filmhatalom által elkövetett produkciókban leplezetlen faji uszítás folyik, természetesen politikailag roppant korrekt módon a fehér faj rovására. 
Banális börtön-sztoriról lévén szó, annyi minimum elvárható lett volna a film készítőitől, hogy az amerikai bűnözésben elfoglalt prominens pozíciójukra való tekintettel a szereplőválogatás során pozitív diszkriminációban részesítik a négereket.

Nem ez történt...

Úgy látszik, hogy a feketék, akik egyébként előszeretettel monopolizálják az olyan, legalább 150-es IQ-t igénylő filmszerepeket, mint mondjuk az atomtudós, a plasztikai sebész vagy a vadászpilóta, ez alkalommal nemigen kardoskodtak az előírásos faji/etnikai kvótarendszer alapján őket megillető képviselethez, noha a börtönmiliő momentán mégis csak jobban leképezi a valós élethelyzetüket, mint a kutatólaboratórium, a klinika vagy az F-116-os pilótafülkéje (hogy az előbbi példáknál maradjunk), arról nem is beszélve, hogy kiváló lehetőséget biztosított volna számukra a színészi átéléssel megvalósított önkifejezésre.

Régen még erre a célra kialakított propagandafüzeteket is lehetett kapni a McDonnald's -ban.

Elég az hozzá, hogy a brosúrában bemutatott hét rab között csak egyetlen néger akad, ő is meglehetősen „kispályás játékos”, és még csak véletlenül sem egy elvetemült, erőszakos bűnöző. Csupán orgazdaság írható a rovására, egy lopott árukat szállító teherautó sofőrjeként került rendőrkézre. „Miután képtelen volt munkát találni és előteremteni a lakbért felesége és lánya számára, bűnözésre adta a fejét”, olvasható róla az empatikus panegirisz, ami lefordítva annyit jelent, hogy valójában egy tisztességes, becsületes, családszerető fickót tisztelhetünk benne, aki önhibáján kívül, a mostoha körülmények és a kapitalista kizsákmányolás hatására tévedt rossz útra, egyébként pedig sátáni fizimiskája ellenére is olyan fehér, mint a ma született bárány. Jellemszilárdsága bizonyítékaként „nem mutatott hajlandóságot arra, hogy segítőtársait felfedje”, ráadásul pedig „van egy titkos katonai okmánya, ami nem hozzáférhető” (legalábbis jelenleg, de végül majd nyilván kiderül, hogy valójában háborús hős, aki végigszolgálta az utóbbi félévszázad amerikai honvédő harcait, Koreától Vietnamon át Irakig, mellesleg pedig megmentette az elnök lányának a tisztességét, amelyet éppen egy szkinhed-banda veszélyeztetett). Esetében tehát egy inkognitóban raboskodó szuperman portréja bontakozik ki előttünk.

Ami az egyik kisebbség kijár, az persze nem tagadható meg a másiktól sem, nehogy szó érje az Amerika-ház elejét. (Ami a hátsó udvarban folyik, az meg kit érdekel?) A másik kisebbségi rab egy latínó, vagyis latin-amerikai bevándorló, aki a bűnözés terén szintén „zöldfülű”, és „élete nagy részében sikerült távol tartania magát a súlyosabb bűncselekményektől” (ami bizonyára embert próbáló teljesítmény lehetett a fényképe alapján a húszas évei elején járó sihedertől), mígnem egy éjjel „töltetlen (!) fegyverrel kirabolt egy szeszesital-boltot”. Egyébként pedig a börtönben „mintarabként” viselkedik, hogy minél hamarabb kikerüljön onnan, és tovább turbékolhasson szeretett chiquitájával. (Megható, akár egy brazil szappanopera.)

Ha az embernek ez után netán az a benyomása támadna, hogy az amerikai börtönöket csupán megtévedt templomi kóristák népesítik be, ez legfeljebb csak a kisebbségiekre vonatkoztatva lenne helytálló, mert ami a fehéreket illeti, ők aztán nem cicóznak, ha bűnözésre adják a fejüket. Itt van mindjárt „a börtön ura”, a „kétrendbeli gyilkosság és kétrendbeli gyilkosságra való felbújtás miatt” elítélt digó maffiózó, aki megérdemelten kiszabott 120 éves büntetését morzsolgatja, miközben időt és fáradságot nem kímélve igyekszik felkutatni és kinyíratni a szemtanút, aki a tárgyaláson ellene vallott, elvégre a jenkik számára az „olasz” a vendetta szinonimája. Mint azt a kiadvány külön is nyomatékosítja, „a volt chicagói maffiafőnök vitathatatlanul az egyik legrosszabb hírű elítélt”. (Ki hitte volna?)

Elvetemültségét tekintve azonban még ő is elbújhat egy másik fehér mögött, akinek 6 rendbeli emberrablás, nemi erőszak és emberölés terheli a bűnlajstromát. Esetében egy „született” bűnözővel állunk tehát szemben, hiszen már 10 évesen fel akarta gyújtani a tanára házát, miután korábban állatkínzásban és vandalizmusban élte ki szadizmusát. Ráadásul pedig – és ez manapság ugyebár minden bűnök netovábbja – már fiatal korában rasszista lett belőle. (Huhhh, a hideg is kiráz!) „Ahogy idősebb lett, úgy lettek egyre súlyosabbak az általa elkövetett bűnök is: többek között rablógyilkosság és gyilkossági kísérlet.” De ez még mind semmi, mert alighogy kiszabadult, „rögtön visszatért a bűnöző életmódhoz. 
Alabamában több tizenéves is áldozatául esett nemi erőszak- és gyilkosságsorozatának, amiért Amerika egyik legveszélyesebb körözött bűnözőjévé vált”. Ezt már olvasni is rettenet, hiszen mint az köztudott, Alabama a fajüldöző Dél mintaállama, ahol a hozzá hasonló megszállott rasszisták büntetlenül hódolhatnak kedvenc sportuknak, a szervezett utcai szerecsenvadászatnak.

Na de mi az igazság hölgyeim és uraim?

A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) által készített évekénti bűnügyi értékelés (Uniform Crime Reports) és az Igazságügy-minisztérium által 1972 óta ugyancsak évenként közzétett országos vizsgálat (National Crime Victimization Survey) adatai azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban minden második néger férfi börtönbe kerül valamiért az élete során; hogy a huszonéves korosztályba tartozó négerek közül minden negyedik börtönben van vagy felfüggesztett büntetését tölti; hogy a feketék tizenháromszor gyakrabban követnek el gyilkosságot, mint a fehérek és tízszer gyakrabban más erőszakos bűncselekményt vagy nemi erőszakot. Noha az USA kb. 280 milliós lakosságának csak 13 százaléka fekete, ők követik el a nemi erőszakok és egyéb erőszakos bűntettek felét, az emberölések 60 százalékát. 
Ez alapján több mint ötvenszer nagyobb a matematikai valószínűsége annak, hogy egy néger támad meg egy fehéret, mint a fordítottjának. Ami a nemi erőszakokat illeti, e tekintetben még „sötétebb” a kép: miközben minden második néger férfi fehér nőt erőszakol meg, addig száz fehér erőszak-elkövető közül csak kettő választ magának néger áldozatot. New Yorkban, az amerikai „olvasztótégely” első számú referencia-terepén háromszázszor (!) valószínűbb, hogy négerek bandája erőszakoskodik egy fehérrel, mint az, hogy fehérek bandája támad egy feketére. Nyilván nem függetleníthető az amerikai négerek fokozott bűnözői aktivitásától az sem, hogy minden harmadik néger férfi kábítószerfüggő vagy idült alkoholista.

Az interrasziális bűnügyek összehasonlító vizsgálata azt mutatja, hogy a négerek az általuk elkövetett bűncselekmények több mint felét fehérek sérelmére követik el, viszont a fehérek által elkövetett bűnesetek alig több mint két százaléka irányul feketék ellen. A statisztikai adatok azt a közkeletű alibi-magyarázatot is cáfolják, miszerint a feketék azért támadnak inkább a fehérekre, mert róluk könnyebben feltételezhető, hogy pénzük van, és így ígéretesebb rablási célpontot jelentenek. Márpedig a négerek interrasziális bűncselekményeinek alig 15 százaléka az anyagi haszonszerzés motívumát egyértelműen jelző rablás, míg a maradék különböző súlyú testi sértésből és nemi erőszakból áll össze. Még a néger utcai bűnbandák által elkövetett – és az összes ilyen jellegű bűneset 95 százalékát (!) képviselő – interrasziális bűncselekményeknek is csupán egyharmadát motiválja a pénzszerzés.

Tanulságos képet mutat a (faj)gyűlöletből elkövetett bűncselekmények vizsgálata is. Azt hihetnénk és a média is ezt sulykolja, hogy ezen a téren aztán tényleg a fehérek viszik el a pálmát. A valóság azonban itt is rácáfol a propagandára, és az FBI adataiból az derül ki, hogy a négerek körében átlagosan kétszer nagyobb a „gyűlölet-bűncselekmény” (hate crime) elkövetésének valószínűsége, mint a fehérek között, pedig ez az adat csak a néger bűnelkövetők nyílt, szóbeli megnyilvánulásait vette figyelembe, holott alaposan feltételezhető, hogy az általuk fehérek sérelmére elkövetett, anyagi haszonszerzéssel egybekötött és eszerint minősített bűncselekmények egy részét is „látens” fajgyűlölet motiválta. Mára az a divatos közhely is tarthatatlanná vált, hogy a négerek jobban szenvednek az erőszakos bűnözéstől, mint a fehérek. A tények éppenséggel azt mutatják, hogy a néger bűnelkövetők inkább a fehérek közül választanak maguknak áldozatot, mintsem a fajtabeliek közül.

És hogy a fehérek hogyan reagálnak erre? Természetesen menekülnek a feketék szomszédságából, mint patkányok a süllyedő hajóról. A faji gettósodásnak és de facto szegregációnak ez a folyamata már régóta tart, és a jelek szerint egyre hangsúlyosabbá válik. Csupán egyetlen jellemző példa: 1960-ban Detroit lakosságának 29 százaléka volt fekete, de a bűncselekményekért letartóztatottak 65 százaléka közülük került ki. Az egyre növekvő multirasziális anarchia elől a hatvanas évektől kezdve a fehérek tízezrei menekültek el a városból évente, aminek következtében 1995-re Detroit Amerika fajilag leginkább homogén (ti. néger) nagyvárosává vált. Végül is a Philadelphia, Atlanta, Washington és más metropoliszok (faji) „integrálására” irányuló erőfeszítések nem a fajok harmonikus keveredéséhez, hanem a fehér lakosság csaknem teljes exodusához vezettek.

„A szökés” és a hozzá hasonló amerikai filmek azonban minderről nem hajlandók tudomást venni. Inkább megszöktetik nézőiket. A valóságból. :))

Bár jómagam imádtam a Szökés című nagysikerű kereskedelmi televízió műsort. Tizenhárom évesen már rohantam haza hogy láthassam Scofield agyafúrt terveit,vagy a "Zsebes" destruktív beszólásain nevessek .Nyomtuk a suliban a börtönszlengeket. Hordtuk a narancssárga rabinget a haverokkal mint senki soha...

...de idősebb fejjel kicsit már a műsor mögé látok,és olyan sok kriminológiai lyukat találok a sorozatban,hogy nem tudom kihagyni hogy ne reflektáljak rá.

Időről-időre ugyanezen a helyen közreadott filmográfiáimban már többször kimutattam, hogy az amerikai és – mostanában már, nyilván „egy bolond százat csinál” alapon – a többi nyugati filmhatalom által elkövetett produkciókban leplezetlen faji uszítás folyik, természetesen politikailag roppant korrekt módon a fehér faj rovására. 
Banális börtön-sztoriról lévén szó, annyi minimum elvárható lett volna a film készítőitől, hogy az amerikai bűnözésben elfoglalt prominens pozíciójukra való tekintettel a szereplőválogatás során pozitív diszkriminációban részesítik a négereket.

Nem ez történt...

Úgy látszik, hogy a feketék, akik egyébként előszeretettel monopolizálják az olyan, legalább 150-es IQ-t igénylő filmszerepeket, mint mondjuk az atomtudós, a plasztikai sebész vagy a vadászpilóta, ez alkalommal nemigen kardoskodtak az előírásos faji/etnikai kvótarendszer alapján őket megillető képviselethez, noha a börtönmiliő momentán mégis csak jobban leképezi a valós élethelyzetüket, mint a kutatólaboratórium, a klinika vagy az F-116-os pilótafülkéje (hogy az előbbi példáknál maradjunk), arról nem is beszélve, hogy kiváló lehetőséget biztosított volna számukra a színészi átéléssel megvalósított önkifejezésre.

Régen még erre a célra kialakított propagandafüzeteket is lehetett kapni a McDonnald's -ban.

Elég az hozzá, hogy a brosúrában bemutatott hét rab között csak egyetlen néger akad, ő is meglehetősen „kispályás játékos”, és még csak véletlenül sem egy elvetemült, erőszakos bűnöző. Csupán orgazdaság írható a rovására, egy lopott árukat szállító teherautó sofőrjeként került rendőrkézre. „Miután képtelen volt munkát találni és előteremteni a lakbért felesége és lánya számára, bűnözésre adta a fejét”, olvasható róla az empatikus panegirisz, ami lefordítva annyit jelent, hogy valójában egy tisztességes, becsületes, családszerető fickót tisztelhetünk benne, aki önhibáján kívül, a mostoha körülmények és a kapitalista kizsákmányolás hatására tévedt rossz útra, egyébként pedig sátáni fizimiskája ellenére is olyan fehér, mint a ma született bárány. Jellemszilárdsága bizonyítékaként „nem mutatott hajlandóságot arra, hogy segítőtársait felfedje”, ráadásul pedig „van egy titkos katonai okmánya, ami nem hozzáférhető” (legalábbis jelenleg, de végül majd nyilván kiderül, hogy valójában háborús hős, aki végigszolgálta az utóbbi félévszázad amerikai honvédő harcait, Koreától Vietnamon át Irakig, mellesleg pedig megmentette az elnök lányának a tisztességét, amelyet éppen egy szkinhed-banda veszélyeztetett). Esetében tehát egy inkognitóban raboskodó szuperman portréja bontakozik ki előttünk.

Ami az egyik kisebbség kijár, az persze nem tagadható meg a másiktól sem, nehogy szó érje az Amerika-ház elejét. (Ami a hátsó udvarban folyik, az meg kit érdekel?) A másik kisebbségi rab egy latínó, vagyis latin-amerikai bevándorló, aki a bűnözés terén szintén „zöldfülű”, és „élete nagy részében sikerült távol tartania magát a súlyosabb bűncselekményektől” (ami bizonyára embert próbáló teljesítmény lehetett a fényképe alapján a húszas évei elején járó sihedertől), mígnem egy éjjel „töltetlen (!) fegyverrel kirabolt egy szeszesital-boltot”. Egyébként pedig a börtönben „mintarabként” viselkedik, hogy minél hamarabb kikerüljön onnan, és tovább turbékolhasson szeretett chiquitájával. (Megható, akár egy brazil szappanopera.)

Ha az embernek ez után netán az a benyomása támadna, hogy az amerikai börtönöket csupán megtévedt templomi kóristák népesítik be, ez legfeljebb csak a kisebbségiekre vonatkoztatva lenne helytálló, mert ami a fehéreket illeti, ők aztán nem cicóznak, ha bűnözésre adják a fejüket. Itt van mindjárt „a börtön ura”, a „kétrendbeli gyilkosság és kétrendbeli gyilkosságra való felbújtás miatt” elítélt digó maffiózó, aki megérdemelten kiszabott 120 éves büntetését morzsolgatja, miközben időt és fáradságot nem kímélve igyekszik felkutatni és kinyíratni a szemtanút, aki a tárgyaláson ellene vallott, elvégre a jenkik számára az „olasz” a vendetta szinonimája. Mint azt a kiadvány külön is nyomatékosítja, „a volt chicagói maffiafőnök vitathatatlanul az egyik legrosszabb hírű elítélt”. (Ki hitte volna?)

Elvetemültségét tekintve azonban még ő is elbújhat egy másik fehér mögött, akinek 6 rendbeli emberrablás, nemi erőszak és emberölés terheli a bűnlajstromát. Esetében egy „született” bűnözővel állunk tehát szemben, hiszen már 10 évesen fel akarta gyújtani a tanára házát, miután korábban állatkínzásban és vandalizmusban élte ki szadizmusát. Ráadásul pedig – és ez manapság ugyebár minden bűnök netovábbja – már fiatal korában rasszista lett belőle. (Huhhh, a hideg is kiráz!) „Ahogy idősebb lett, úgy lettek egyre súlyosabbak az általa elkövetett bűnök is: többek között rablógyilkosság és gyilkossági kísérlet.” De ez még mind semmi, mert alighogy kiszabadult, „rögtön visszatért a bűnöző életmódhoz. Alabamában több tizenéves is áldozatául esett nemi erőszak- és gyilkosságsorozatának, amiért Amerika egyik legveszélyesebb körözött bűnözőjévé vált”. Ezt már olvasni is rettenet, hiszen mint az köztudott, Alabama a fajüldöző Dél mintaállama, ahol a hozzá hasonló megszállott rasszisták büntetlenül hódolhatnak kedvenc sportuknak, a szervezett utcai szerecsenvadászatnak.

Na de mi az igazság hölgyeim és uraim?

A Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) által készített évekénti bűnügyi értékelés (Uniform Crime Reports) és az Igazságügy-minisztérium által 1972 óta ugyancsak évenként közzétett országos vizsgálat (National Crime Victimization Survey) adatai azt bizonyítják, hogy az Egyesült Államokban minden második néger férfi börtönbe kerül valamiért az élete során; hogy a huszonéves korosztályba tartozó négerek közül minden negyedik börtönben van vagy felfüggesztett büntetését tölti; hogy a feketék tizenháromszor gyakrabban követnek el gyilkosságot, mint a fehérek és tízszer gyakrabban más erőszakos bűncselekményt vagy nemi erőszakot. Noha az USA kb. 280 milliós lakosságának csak 13 százaléka fekete, ők követik el a nemi erőszakok és egyéb erőszakos bűntettek felét, az emberölések 60 százalékát. 
Ez alapján több mint ötvenszer nagyobb a matematikai valószínűsége annak, hogy egy néger támad meg egy fehéret, mint a fordítottjának. Ami a nemi erőszakokat illeti, e tekintetben még „sötétebb” a kép: miközben minden második néger férfi fehér nőt erőszakol meg, addig száz fehér erőszak-elkövető közül csak kettő választ magának néger áldozatot. New Yorkban, az amerikai „olvasztótégely” első számú referencia-terepén háromszázszor (!) valószínűbb, hogy négerek bandája erőszakoskodik egy fehérrel, mint az, hogy fehérek bandája támad egy feketére. Nyilván nem függetleníthető az amerikai négerek fokozott bűnözői aktivitásától az sem, hogy minden harmadik néger férfi kábítószerfüggő vagy idült alkoholista.

Az interrasziális bűnügyek összehasonlító vizsgálata azt mutatja, hogy a négerek az általuk elkövetett bűncselekmények több mint felét fehérek sérelmére követik el, viszont a fehérek által elkövetett bűnesetek alig több mint két százaléka irányul feketék ellen. A statisztikai adatok azt a közkeletű alibi-magyarázatot is cáfolják, miszerint a feketék azért támadnak inkább a fehérekre, mert róluk könnyebben feltételezhető, hogy pénzük van, és így ígéretesebb rablási célpontot jelentenek. Márpedig a négerek interrasziális bűncselekményeinek alig 15 százaléka az anyagi haszonszerzés motívumát egyértelműen jelző rablás, míg a maradék különböző súlyú testi sértésből és nemi erőszakból áll össze. Még a néger utcai bűnbandák által elkövetett – és az összes ilyen jellegű bűneset 95 százalékát (!) képviselő – interrasziális bűncselekményeknek is csupán egyharmadát motiválja a pénzszerzés.

Tanulságos képet mutat a (faj)gyűlöletből elkövetett bűncselekmények vizsgálata is. Azt hihetnénk és a média is ezt sulykolja, hogy ezen a téren aztán tényleg a fehérek viszik el a pálmát. A valóság azonban itt is rácáfol a propagandára, és az FBI adataiból az derül ki, hogy a négerek körében átlagosan kétszer nagyobb a „gyűlölet-bűncselekmény” (hate crime) elkövetésének valószínűsége, mint a fehérek között, pedig ez az adat csak a néger bűnelkövetők nyílt, szóbeli megnyilvánulásait vette figyelembe, holott alaposan feltételezhető, hogy az általuk fehérek sérelmére elkövetett, anyagi haszonszerzéssel egybekötött és eszerint minősített bűncselekmények egy részét is „látens” fajgyűlölet motiválta. Mára az a divatos közhely is tarthatatlanná vált, hogy a négerek jobban szenvednek az erőszakos bűnözéstől, mint a fehérek. A tények éppenséggel azt mutatják, hogy a néger bűnelkövetők inkább a fehérek közül választanak maguknak áldozatot, mintsem a fajtabeliek közül.

És hogy a fehérek hogyan reagálnak erre? Természetesen menekülnek a feketék szomszédságából, mint patkányok a süllyedő hajóról. A faji gettósodásnak és de facto szegregációnak ez a folyamata már régóta tart, és a jelek szerint egyre hangsúlyosabbá válik. Csupán egyetlen jellemző példa: 1960-ban Detroit lakosságának 29 százaléka volt fekete, de a bűncselekményekért letartóztatottak 65 százaléka közülük került ki. Az egyre növekvő multirasziális anarchia elől a hatvanas évektől kezdve a fehérek tízezrei menekültek el a városból évente, aminek következtében 1995-re Detroit Amerika fajilag leginkább homogén (ti. néger) nagyvárosává vált. Végül is a Philadelphia, Atlanta, Washington és más metropoliszok (faji) „integrálására” irányuló erőfeszítések nem a fajok harmonikus keveredéséhez, hanem a fehér lakosság csaknem teljes exodusához vezettek.

„A szökés” és a hozzá hasonló amerikai filmek azonban minderről nem hajlandók tudomást venni. Inkább megszöktetik nézőiket. A valóságból. :))

Üdv Mindenkinek!

James Ford ismét előjött okoskodni.

Nagy örömömre szolgál látni,hogy már 14 követővel rendelkezik az oldal...végre már egy  pozitív hír.Először is elnézést,ha kicsit nagy idő-intervallum van két cikk megjelenése között, de biztosíthatlak titeket,hogy újult erővel, új gondolatokkal és tervekkel a blog erősebb lesz mint valaha!

 Lássuk hát..... 

Mai téma: Dél-Amerika szervezett bűnözése. 

Gondolom mindenki hallotta már ezt a fogalmat hogy Kartell, biztosan  hiszen erről zeng  sajtó. Aki még nem annak elmondom hogy a Kartell egy dél-amerikai mintára kialakított ,maffiára emlékeztető bűnöző csoport.Vagyonuk vetekszik bármely Nyugat-Európai vagy Észak-Amerikai bűnbanda vagyonával.

A kartellek tartják ellenőrzésük alatt a kábítószer kereskedelmet Dél-Amerikából az Egyesült Államokba, ami évente megközelítően tizenhárom milliárdos üzletet jelent.Mindenki fél tőlük, kommandósok és katonák tartják úgy ahogy biztonságban tőlük a civileket,rendőrség már régóta nincs....
Hatalmuk csak növekedett az elmúlt években, hiába szigorította meg az Egyesült Államok a karibi és floridai drogellenes intézkedéseit. Az USA külügyminisztériumának nyilatkozata szerint az Egyesült Államokban fogyasztott kokain kilencven százaléka Mexikón keresztül érkezik meg. A kartelek közti szövetségek megerősödése és megszűnése attól függ, ki van irányító szerepben a kereskedelmi utak ellenőrzésénél. Az elmúlt években két kartell emelkedett ki a többi közül, a Sinaloa és a Zetas,de ezeken kívül rengeteg olyan kartell van,amely rettegésben tartja egész Dél-Amerikát.

Lefejezett hullák, tömegsírok, tengeralattjáróval csempészett kokain, gránátokkal és gépfegyverekkel vívott harcok a városokban. Az elmúlt négy évben ilyen esetekről szóló kis hírek tucatjai jelentek meg a magyar sajtóban is a kartellekről.

Nézzük őket.... most név szerint fogjuk az összeset megvizsgálni.

Arellano Felix,vagy Tijuana kartell -
Mexikó északnyugati sarkában a jelentős határátkelőt Tijuanát ellenőrzik. A Sinaloa kartellből váltak ki, de harcban állnak vele.

Cartel Pacifico Sur - A kaliforniai öböl partján aktív. A Beltrán-Levya kartell vezetője, Héctor Beltrán Leyva alapította.

Beltrán-Levya kartell - A Sinaloa kartellből vált ki 2008-ban, miután alapítói - négy testvérpár - szerint a Sinaloa vezetője elárulta őket, és egyik fivérük börtöne került.

Los Zetas - Mexikó keleti partján, Belize-től a texasi határig aktív. Eredetileg a mexikói hadsereg drogellenes különleges egységétől dezertált kommandósok alapították, de tagjai között guatemalai különleges alakulatok katonái, vagy korrupt mexikói rendőrök is megtalálhatók.

Sinaloa kartell - Mexikó középső részén aktív, ez az egyik legrégebbi drogkartell, amely először szállított nagytételben kábítószert, és elsőkként alkalmazott repülőgépeket a csempészet során. Vezetője Mexikó legkeresettebb drogbárója, Joaquin "El Chapo" Guzman, Oszama bin Laden halála után ő került az FBI körözési listájának élére. Véres harcban áll a Tijuana kartellel. Számos másik bűnszervezet ered innen, egykori tagjai alapították többek között a Tijuana vagy a Beltrán Levya kartellt.

Vicente Carillo Fuentes szervezet - A nagyhatalmú Juarez kartell maradványa, Vicente Carillo Fuentes vezetésével. A banda Ciudad Juarez környékén aktív, többek között az ők és a Sinaloa kartell között az USA-ba irányuló drogkereskedelem egyik fontos állomásának számító határváros feletti ellenőrzésért folyó háború az, ami miatt Ciudad Juarezt - a háborús övezeteket leszámítva - az egyik legveszélyesebb helynek tartják a világon.

Gulf kartell - Elsősorban az ország északkeleti részén, a Mexikói-öböl partvidékén aktív. A drogkereskedelem mellett más, területükön átkelő drog- és embercsempészek megsarcolásából is szerez bevételeket, de szednek védelmi pénzt, és emberrablásokat is elkövetnek váltságdíjért cserébe. A Los Zetas-szal a terület ellenőrzéséért folytatott harcuk eredménye a Monterrey-ben és környékén dúló erőszak.

La Familia Michoacana - Tevékenységi területe az ország délnyugati részén, Mexikóvárostól nyugatra fekvő Michoacán állam. Az eredetileg drogkereskedők és emberrablók ellen polgárőrségéként szerveződött társaság idővel maga is drogkartellé alakult. Eleinte a Los Zetas-szal volt szövetségben, de 2006-ban szakított velük. Vezetőik vallási színezetű ideológia mentén rendelik el a gyilkosságokat, egyik - tavaly a biztonsági erőkkel folytatott csatában megölt korábbi főnökük, a csak A Legőrültebbnek becézett Nazario Moreno González állítólag saját mondásaiból és intelmeiből összeállított kis bibliát tartott magánál. A kartell újabb vezetőjét, José de Jésus "El Chango" Mendezt most fogták el a hatóságok.

Nueva Federación - A La Familia és a Gulf kartell bérgyilkos-brigádjaiból alakult szövetség, amely látszólag független, ám valójában a Gulf irányítja, és elsősorban a Los Zetas-szal szemben Monterreyben elkövetett akcióiról ismert.

A drogháború kapcsán megölt emberek számának alakulása Mexikóban.

Amikor a korrupció nem válik be, akkor jön az erőszak ugyebár...Mexikóban 50 ezer áldozatot követelt a drogellenes háború 2006 óta. Az egyik legerőszakosabb szervezet az USA által kiképzett majd átállt drogellenes kommandósokból( nem vicc) alakult Zéták, akik egy ízben például 67 megcsonkított holttestet dobtak ki egy autópályára Monterrey közelében. Míg a Zéták gyakran YouTube videókban hirdetik gyilkosságaikat, a Sinaloa kevésbé látványosan öl.Mexikói drogkartellek háborúi egyre véresebbek. Az elmúlt években gyakorivá váltak a tömeges kivégzések. A gyilkosok sokszor nyilvános helyen teszik közszemlére a holttesteket.
Mindig igyekeznek a legelrettentőbben elvégezni a leszámolásokat.Módszereik között szerepel a csonkítás,és feldarabolás,eleven elégetés,de a leggyakoribb a lefejezés.

A lefejezések nem az idén kezdődtek, de mostanra olyannyira elszaporodtak, hogy felmerül a kérdés: miért épp így ölnek a kartellek?

Az elmúlt években mindennapossá váló, és érezhetően egyre brutálisabb gyilkosságokat sokan tartják értelmetlen és irracionális mészárlásnak, de a BBC és a Guardian által megszólaltatott szakértők szerint van bennük logika. Az öldöklés a rivális kartellek hatalmi játszmáinak dinamikáját követi: az áldozatok túlnyomó többsége rivális kartellnek dolgozik, és akkor ölik meg őket, ha egy másik kartell területére merészkednek. Ezek a cselekedetek arra szolgálnak, hogy félelmet keltsenek a civil lakosságban és a hatóságokban, ez egyértelmű.
A kormány mindenesetre igyekszik ezeket titokban tartani,el szeretnék kerülni a tömeges pánikot, félelmet,ami destruktív és ragályos minden civilre...

Kartellek vagyona

De hogy is jön össze ez a pénz?

Egyszerű, lássuk például a kokaint. Kolumbiában vagy Peruban egy kiló kokaint kb. 2000 dollárért vásárolnak fel a kartelek a földművesektől. Ugyanennek a mennyiségnek az ára Mexikóban már 10 ezer dollár, majd miután átcsempészték az USA határán, már 30 ezer dollár. Miután grammonként kicsomagolják és az utcai terjesztő eladja a fogyasztónak, ennek a bizonyos kilónak az ára már 100 ezer dollárra emelkedik!
Ötvenszer annyiért adják tehát el a nagyvárosok utcáin, mint amennyiért a koka-termesztő szerencsétlen parasztoktól megvásárolták.

De hogyan dobják át a cuccot a határon?

Hová megy ez a töménytelen mennyiségű pénz? Hiszen fekete likvid pénzről van szó, méghozzá olyan mennyiségben, amelyet csak úgy nem lehet a legális piacon elkölteni észrevétlenül, először fehérre kell mosni. Mielőtt még bárki azt hinné, hogy a kartelek a pénzt a latin-amerikai gazdaságba forgatnák vissza, ki kell ábrándítanunk. Két kolumbiai kutató megvizsgálta a drogpénzek útját, és azt találta, hogy a kolumbiai kokainból származó pénzbevételeknek csupán 2,6%-a (7,8 milliárd USD) marad az országban - míg 97,4%-át (292,2 mrd USD) a fejlett országok bankjai mossák fehérre és ott fektetik be a bűnszervezetek!
Jó mi?

Sajnos a drogháború sosem fog véget érni,legalábbis amíg a kormány nem fogja legalizálni a drogokat,amire semmi esélyt sem látok.

És végül,hogy én se aludjak már nyugodtan, egy kis érdekesség...

" Aki ír rólunk, az meghal,legyen az bárki,bárhol. " - így lehet rendkívül tömören összefoglalni a mexikói drogkartellek két hullán lévő üzenetét, amit a tevékenységekről rendszeresen tudósító felhasználóknak címeztek.

Mexikóban, Nuevo Laredo határvárosban, a Rio Bravo partján megöltek két embert és a holttesteiket felakasztották egy hídra. Az áldozatok olyan bloggerek voltak, akik rendszeresen megírták a drogkartellek piszkos ügyeit. Az elkövetők egyelőre ismeretlenek, azonban a hatóságok szinte biztosra veszik, hogy valamelyik drogkartell tagjai lehettek. A testükön talált nyomokból az is kiderült, hogy a fiatal férfit és nőt a haláluk előtt megkínozták. A bűnözők a testekre két papírdarabot tűztek.

Szép estét mindenkinek!

Üdv mindenkinek!


James Ford ismét erre rontja a levegőt.
Lássuk hát a mai anyagot....

Olyan témakör következik, amivel kapcsolatban a legmerevebb vaskalaposság bélyegét lehet majd rámsütni - állok elébe.

A káros szenvedélyekkel szemben valóban nagyon szigorú vagyok, főként azok rettenetes egészségkárosító, közösségromboló, közbiztonságot gyengítő, erőforrásokat pazarló, gazdaságilag megvédhetetlen mivoltuk miatt.
Természetesen lehet érvelni ködös féligazságokkal vagy éppenséggel egyértelmű hazugságokkal, hagyományokra hivatkozva, technokrata módon csak a lehetséges bevételekre koncentrálva.
Ezekkel minddel vitába tudok, és fogok is szállni a kattintás után. Természetesen az erről alkotott képem nem minden esetben kizárólag a megszüntetés-tiltás-kriminalizálás vonalon fog mozogni. Előre szeretnék elnézést kérni ha néhol tankönyvszagú lesz a monológ,akárhogy csűröm-csavarom a gondolataimat van amit nem tudok leegyszerűsíteni ennél jobban.
Remélem azért sem fogtok megkövezni ,ha kicsit kifejtenénk a Kábítószer igazi mivoltát. Tudom ez még kevésbé olyan érdekes téma mint kivesézni a Szicíliai maffiát,vagy Hasfelmetsző Jack életét kielemezni :)...de úgy vélem fontos mindenkinek tisztában lennie ennek a szónak a fogalmával elvége a bűnözések és a gyilkosságok egyik melegágya,és okozata a drog.

( ne féljetek,lesz a blogon vérengzés nem is kevés a jövőben!)

Lássuk tehát....

Gondolom mindenki ismeri már azt a jól ismert,klisés mende-mondát hogy a túlságosan elhalmozott gyerek idejekorán túlértékeli önmagát, hogy ő a nagyfiú, - a menő lány, akinek sok pénze van, és mindent lehet és szabad, tehát az ital, a cigi számára a legtermészetesebb, majd ez kevésnek bizonyulva, apuci kicsi lánya két önujjazás között rájön,hogy nyugodtan kipróbálhatja a keményebb drogot is. Nyugodjatok meg,ez a folyamat mindig is így játszódott le...

De pontosan mi számít kábítószernek? A drog lehet legális és illegális, attól függően, hogy a hatályos jogszabályok hogyan rendelkeznek.Rengeteg olyan droggal találkozunk a mindennapjain során,melyről nem is gondolnánk hogy valójában mi...

Nézzük meg kicsit alaposabban.

Rászoktató drogok

Igen, ezeket így hívják(nem röhög) A THC-t tartalmazó szereket (marihuána, cannabis, vadkender, nevezzük ahogy tetszik...), illetve a többnyire kétes úton előállított designer-drogokat (hallucinogének, serkentők, lazítók) sorolom ebbe a csoportba. Nagyon vérszegénynek tartom a köznyelvben használatos "könnyűdrog" kifejezést. Ahogyan a sör például nem könnyűalkohol, vagy a csökkentett nikotintartalmú, és/vagy slim és/vagy mentolos cigaretta sem könnyűcigaretta, úgy ez sem az.
THC
Ennek a szernek a hatására a fogyasztó ellazul, indokolatlanul vidám lesz, és elveszíti minden motivációját, elhanyagolja magát és az életét.
A "fű" az első gát, amit egy fiatal átlép, ez az előszobája a kemény drogok világának. "Szívtam már többször füvet, mégse váltam függővé, kipróbálom xy-t is, mi bajom lehet"? A témában való felvilágosultságnak hála, ez a mentalitás ma már ritkább, de még bőven uralkodó...sajnos.
Hogy a fű nem lenne kapudrog? Az ez ellen érvelők szerint sokan vannak, akik évtizedek óta füveznek, és mégsem léptek tovább. Valóban, és hány olyan kemény drogos van, aki nem fűvel kezdte? Igen, szinte nincs is ilyen, erről ennyit... (Illetve biztos lehet hozni példákat Kolumbiából, meg Venezuelából, ahol a srácok egyből kokainnal nyitnak,de ezt később megbeszéljük részletesen.)
A fű mellett érvelők kedvenc példái, hogy az anyag mennyire jó hatással van a szervezetre: természetes fájalomcsillapító (igen, a morfium is az, mégse...) gyógyítja a zöldhályogot, a rákot(!) gondolom hamarosan örök életet és örök fiatalságot is fog okozni... hát nem megható?
Természetesen ezen hatások egyike sem igazolt, magyarán a félinformálás, vagy inkább a félreinformálás kategóriájába tartozik.
Barátnőm nemrég beszámolt egy helyről...
Az pedig nem más,mint a legalizálásért küzdők kedvenc helye, és jolly jokere azaz Hollandia. Hogy ott milyen jó, hiszen az ország eleven, működő és sikeres példája mindenre, ami liberális és toleráns: füvezés, prostik a kirakatban, melegházasság, euthanázia, korlátlan bevándorláspolitika.adóbevételek növekedése.

Van, amit ezek közül nem minősítenék, döntse el mindenki saját ideológia hitvallása szerint, hogy neki ez inkább pozitív, vagy inkább sem. A kedvenc érv a dekriminalizálás mellett, az És mellette Hollandia Európa mocskos bűnbarlangjává vált, amelyben a rendőrség már intézkedni sem mer, olyan korlátozottak a lehetőségei. Biztos, hogy végső egyenleget vonva akkora sikertörténet a legalizáció? (Később látni fogjuk, hogy még a társadalmilag elfogadott drogok esetében sincs így.)

Kemény drogok

Erről sokat nincs mit beszélni, hazánkban, ahogy a világon mindenhol, kemény tiltás és üldözés ezek osztályrésze, mindenki ismeri a hatásaikat, mindenki hallott már róluk. A többség fél kapcsolatba kerülni ezekkel, akit mégis beszippantott ez a gyilkos méreg, az mindenáron szabadulna a függőségétől.
Amit egy felelős kormány még megtehet ezen a fronton, az a még keményebb ellenőrzés, még keményebb büntetések, figyelemfelhívó kampányok, és rehabilitáció.

Nikotin



Nem fogom leírni, hogyan és hányféleképpen károsítja a cigaretta az emberi szervezetet, ezeket mindenki, még a dohányosok,de még a kisöcsém is tudja.Na, ennyire erős ez a függés: tudják, hogy káros, egészségtelen, drága, büdös, macerás, és mégis csinálják. Azt mondják, a nikotin annyira beeszi magát az agyba, hogy leszokni sosem lehet a cigarettáról, maximum abbahagyni. És arányaiban is rengeteg emberről beszélünk, mi tagadás rólam is...
Nem akarok mélyebben belemenni, és nem is fogok, a "trafikmutyiba" (már leírni is utálom ezt a szellemtelen, elcséítpelt, lerágott kifejezést). Maradjunk annyiban, hogy a kormány - szokásához híven - fogott egy jó célt, a zászlajára tűzte, végül úgy valósította meg, hogy azzal csak ő, és a kegyencei járjanak jól. Mellé a mi felcsúti hősünk jó érzékkel választott hadszínteret is, mivel: mégis ki vonulna az utcákra a trafikosok, az emberek megmérgezőinek védelmében? Ügyes,nem vitás....na de elég a politikából.

Koffein

Itt bizonyára sokan felhördülnek: mit akarok én itt építeni, Észak-Koreát?! Hát már minden örömét elvenném az embereknek?
A koffein bevitel, magyarul: a kávéfogyasztás valóban akkora öröm lenne? Igaz, amit a reklámokban látunk?
Az emberek a megégett húst, az odakapott pirítóst kidobják. Ellenben a koffeintartalmát leszámítva táplálkozási szempontból értéktelen, feketére pörkölt kávébabot bálványozzák.
A kávé hatóanyaga, a koffein egyfajta serkentő, ami felpörgeti az agyat és a pulzust, megemeli a vérnyomást. Egy felszínes, mesterséges éberséget generál az agyban, aminek a hatása nem tartós, és elég csalóka: ebben az állapotban az agy többet hibázik, mint normális, éber állapotában. A kávé tehát egy illúziót ad.
De miért soroltam a drogok közé? Ugyan nem okoz klasszikus függőséget, de a drogok másik tulajdonságával, azaz a hozzászokással, és a hatás eléréséhez a dózis emelésének szükségességével rendelkezik. Minden "kávéfüggő" egy csészével indít fiatalon, de hány negyvenes embert ismerünk, aki "életképtelen zombi" addig, míg a reggeli 3(-4!) kávéját meg nem itta!
A kávé egyébként egészségtelen. Nemcsak rákkeltő, mint minden pörkölt étel, de pl a legtöbb fogyasztó a húslevest, vagy a halászlét, ami közmegállapodás szerint is csak "forrón jó", sem eszi olyan melegen, mint ahogy a kávét issza. Ezzel rongálja a fogzománcait, a fogínyét, az ízlelőbimbóit (amik sérülése, "elbutítása" a későbbiekben intenzívebb fűszerezéshez, sózáshoz vezet), alacsonyfokú égési sérüléseknek teszi ki a száj nyálkahártyáját, a nyelőcsövét, és a gyomrát is károsítja,illetve olyan büdös tőle az összes ismerősöm szája,hogy legszívesebben elmenekülnék a közelükből...
A kávé alapvetően nem finom (mint ahogy ez az eddig felsorolt összes drogra igaz), finom a cukortól, a tejtől lesz... de akkor miért nem iszik az, aki kávézik forró kakaót, vagy egy gyenge kapuccsínót, ha már a kávé jellegzetes ízére-illatára vágyik?
De nem, a magyar ember erősen szereti a kávét, feketén, "cukor meg minden nélkül", jobb esetben is presszóként.
A másik agyrémet, a rohamosan terjedő energiaitalok "méregfogát" szerencsére már kihúzták, így ezek többségükben már nem nettó mérgek, embertelen adag koffeinnel, viszont jelen formájukban semmi értelmük - hacsak valaki nem szerelmese a vegyszerszerű trutti-frutti íznek...
A kávé tehát kvázi drog, egészségtelen, haszontalan, és még rossz is. Viszont valamivel meg kell lökni az éjszakázókat, a koránkelőket, a 24-48 órás szolgálatban levőket.

és jöjjön a Sátán....

Alkohol

Elérkeztünk a legális drogok legrosszabbikához, az összes közül a legmegosztóbbhoz.
Itt már igazán a legcélszerűbb érvek és ellenérvek mellett haladni.

A röviditalok, és az alkohol általában érszűkítő hatású, ennélfogva a nagy dózisban, rövid idő alatt bevitt alkohol (=feles) valóban összekapja a hajszálereket, lassítja a periférikus keringést, ezt lehet érezni a belső szervek "felmelegedésének is". De a szervezet a folyamatos nagy hidegben amúgy is így reagál, ami hosszú távon végtagfagyásokhoz is elvezethet, az alkohol csak előrehozza ezt a fázist.
Jó bizony, én sem vagyok szent, magam is szívesen legurítok nyáron egy sört, vagy kettőt... De egyrészt az alkohol dehidratál, azaz éppen, hogy jobban izzadunk, többet vizelünk tőle, mintha semmivel nem "hűsítenénk magunkat", tehát folyadékpótlásnak nagyon nem javasolt.
De miért éri meg mégis az államnak, hogy legalizálja az alkoholt?
Mert az alkohol által kialakított függőség erősebb, mint a legtöbb kemény drog esetén. Az elvonási tünetekbe bele is lehet halni! A leszokás az italról nehezebb, és hosszabb folyamat, mint a heroinról. Igen,tényleg!
Illetve az alkohol, főleg a fiatalok körében, (sajnos) pozitív társításokkal jár: vidámság, szórakozás,lazítás.
Természetesen még rengeteg függőséget okozót ismerünk. Lehet ez szerencsejáték,csokoládé,rágógumi és a többi,de ezekbe már nem megyek bele ha nem gond,mert nem csak monotonok ,de több közük van a szociológihoz,mint a kriminológiához.

Jövő héten jövök újra,addig is vigyázzatok magatokra!

James Ford vagyok, de persze van polgári nevem is. Mivel szeretném, hogy „össze tudj kötni” ezzel az egyébként fenemód gyűlölt Facebook-kal, hogy követhess meg lájkolhass, hogy láthasd egy kicsit a magam hús-vér valóságát, ezennel megkapod a teljes identitásomat. Szóval, ha blog-íróként beszélünk magamról, akkor James vagyok, egy teljesen hétköznapi ember. Érdekel a kriminológia,a kriminalisztika, a büntetőjog,illetve a társadalomtudomány a körülöttük forgó nyüzsgéssel együtt. Van véleményem - vannak elképzeléseim.

Szókimondó ember vagyok. De nem kell rögtön megijedned.
Szókimondó, vagyis mélyen kritizáló és egyben erősen építő lehetőségeket kereső szemmel figyelem magam körül a világot. Sok dolgot szeretnék jobbá tenni. Másképpen „fogalmazni”, máshogyan működtetni, építeni, kivitelezni, elkészíteni vagy bemutatni. Megint más dolgokat elfogadok, sőt: örülök a létezésüknek. Mielőtt még szó érné a ház(am) elejét: magammal szemben is kritikus vagyok - ez legyen természetes. Nekem az.

…na de jöjjön az izgalmas rész!

Tehát a blog (jelen pillanatban, a kezdés hajnalán) arra vállalkozik, hogy részletes elemzéseket,bemutatásokat és kiértékeléseket fog bemutatni a világ bűntényeiről,bűnözőiről és azok tetteiről,kivitelezéseiről,életükről,titkaikról. Betekintést nyertek rengeteg földrajzi hely szervezett bűnözéseibe,és  azok működésébe,módszereibe,de  a fő hangsúly egyértelműen a kriminológián lesz.(miért válik valaki bűnelkövetővé,miért több a bűncselekmény az egyik országban,mint a másikban,miért van az,hogy a nők mindig törvénytisztelőbbek,a férfiak kevésbé, és a többi...) 
)

 Van téma bőven. Mindent kivesézünk idővel.

…nem napi szinten, nem rögtön és azonnal - erősen kirostálva azokat a dolgokat, amik engem érdekelnek .Ez természetes
Mindezek előtt szeretném leszögezni hogy az oldal tájékoztató jellegű. Nem részesítek előnyben egyetlen politikai hatalmat  sem,nem vagyok sem radikális sem kirekesztő.

Ez           lenne   a             terv.
Tudom, hogy idővel változni fog a dolog, talán a blog el is hal a későbbiekben - talán nem. Talán lesznek követőim, olyan emberek, akik lelkesednek egy ilyesfajta oldalért, ami hiánypótló szeretne lenni a sok szenny blogok között. Meglátjuk, mi sül ki ebből az utazásból, amire ezennel most meghívlak.

Nem kell több felesleges szó!

Kezdjük.